A mohácsi csata története dobokkal, mozgással és fénnyel elbeszélve. Fél évezred telt el — most ledoboljuk az ötszáz évet.
A mohácsi csatának nincs szüksége szavakra: egy dob a szív, a menetelés, az ütközet és a vihar hangján egyszerre tud megszólalni. Az előadás a ritmus ősi nyelvén idézi meg 1526 nyarát ott, ahol a történelemkönyvek elhallgatnak.
Élő ütőhangszeres kar: mély basszusdobok, harsány pergők és sokoldalú tenordobok. A hadak felvonulásától az ágyúdörgésig minden hang élőben, emberi kézből születik.
Szavak nélküli, fizikai színház: a mozgás, az alakzatok és a fény rajzolja ki a két sereg találkozását, a királyt, a túlélőket.
A teljes színpadi hátteret betöltő projekció: korabeli metszetek, térképek és absztrakt fényfestés, ütemre vágva a dobokkal.
Az előadás zenei titka egyetlen időpont: 1526. augusztus 29. 15 óra. Ez a vissza-visszatérő fő ritmusképlet. A darab során pontosan 500 ütem hangzik el. A csata időpontját nem kivetítjük — ledoboljuk. Ötszáz év távolsága ütemről ütemre fogy el a néző és a csatatér között.
Az előadás dramaturgiája a csata valódi menetét követi: a hajnali készülődéstől az esti órákban menekülés közben elmerülő királyig.
A mohácsi mező csendje. II. Lajos huszonhétezer katonája felsorakozik — velük szemben Szulejmán szultán többszörös túlereje közeledik. Velőtrázó szívdobbanás a nagydobon.
Az oszmán had felvonul a terepen. A föld remeg a menetoszlopok alatt — a dobszólamok rétegről rétegre épülnek fel, a dübörgés már a mellkasban érezhető.
A magyar nehézlovasság megindul. Az első sorok áttörnek — egy pillanatig úgy tűnik, győzhetnek. Aztán eldördülnek az ágyúk, a sereg felbomlik, a ritmus széthullik.
Két óra alatt összeomlik minden. Fojtogató a csend. Kanizsai Dorottya összegyűjti a csatában elesett hősöket.
Ami a magyaroknak vész, a törököknek hatalmas diadal — bár maguk se hiszik igazán. Örömünnepet ül az oszmán sereg.
A mező elnémul. Tizennégyezer halott, köztük hét főpap, huszonnyolc főúr és a király. Ami marad: az emlékezet — és egy szívdobbanás, amely ötszáz év múltán is szól.
A színpad mögötti teljes felületet vetített vizuál tölti be: korabeli metszetek és hadi térképek olvadnak absztrakt fény- és füstfestésbe.
A vizuál nem díszlet, hanem harmadik szereplő — a képek élőben, a dobok ütemére vágva mozognak, így minden előadás egy kicsit másképp lélegzik.
A fény, a füst és a ritmus együtt teremti meg azt a teret, ahol a néző nem külső megfigyelő, hanem részesévé válik az eseményeknek.
Az előadást az alapítványban tevékenykedő mohácsi és környékbeli dobosok adják elő. Az alapítvány egy ütős zenei közösség fejlesztéséért dolgozik: a dobon és ütőhangszeren tanuló fiatalokat támogatja, fellépési lehetőségeket teremt, és a rászoruló növendékek tanulmányait is segíti.
Az előadás szerzője zenész, dobtanár. A darab az ő elképzeléséből született: a mohácsi csata emlékét nem szavakkal, hanem a ritmus ősi, mindenki által értett nyelvén adja tovább a következő nemzedéknek — azoknak a fiataloknak, akik ma ütik a bőröket.
tel: +36 30 3456 069
Az előadás vizuális élményéért felelős álomfejtő. A szerző által megálmodott zenei világ képekbe öltöztetője. Látványvarázsló.
A jelentkezés lezárult. Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, hogy ilyen sokan velünk tartotok! A helyed a regisztrációval biztosítva van — jegyre nincs szükség, a bejáratnál csak mondd a neved.
Ha mégsem tudsz eljönni, kérünk, jelezd a +36 30 3456 069 számon, hogy másnak felszabadíthassuk a helyet.
Az előadás ingyenes — ha mégis adnál valamit, a helyszínen kihelyezett gyűjtőkben támogathatod az alapítvány működését. Minden forint a fiatalok hangszereire és képzésére megy.